Milyen politikai hagyatékot hagy maga után Angela Merkel német kancellár?

Amikor Angela Merkelhez hasonló léptékű emberek nyugdíjba vonulnak, vagy eltávoznak az élők sorából, általában azt mondják, hogy „politikai örökséget” hagytak maguk után. Milyen „örökséget” hagy maga után a világ harmadik gazdasági hatalmának vezetője és Európai Unió első „hegedűse”?

Először is meg kell jegyezni, hogy Angela Merkel politikai mentorához, Helmut Kohlhoz hasonlítható, mivel a második világháború utáni időszakban egyedül neki sikerült tovább lennie az ország élén. Ami a jelentős eredményeket illeti, Merkel nem volt szerencsés, mert nem az ő kadenciája alatt egyesült Németország. Viszont az ő vezetése alatt élte át az ország a 2008-as globális pénzügyi válságot, amikor a kancellárasszony a saját pénzügyminisztere ellenzése ellenére kierőszakolta a legtöbb hitelt felvevő európai országok megsegítéséről szóló döntést, valamint a 2015-ös migrációs válságot.

Már akkor politikai kudarcra ítéltetett, az ország azonban, miután közel egymillió menekültet fogadott be, ha nehezen is, de továbbra is „emészti” ezeket az eseményeket.

Szavai kulcsfontosságúak voltak a világjárvány idején az közös, 826 milliárd eurós alap létrehozásakor, amely lehetővé tette hatalmas pénzeszközök kiutalását azon vállalkozók és egyszerű polgárok számára, akik megsínylették lockdown-at, és egyéb korlátozásokat.

És bár Dél-Európa országai lakosságának többsége nem szereti Merkel asszonyt amiatt, hogy az Európai Unió hitelválsága idején szigorú pénzügyi gazdasági intézkedéseket kényszerített rájuk, ez nagymértékben azzal fizetette vissza, hogy a világjárvány idején enyhítette pénzügyi és gazdasági helyzetüket. A szigorú pénzügyi intézkedéseinek köszönhetően a görögök nem csak hogy az euró zónában maradtak (ami valamikor egyáltalán nem volt nyilvánvaló), de megtanulták egyben fegyelmezettebben fizetni az adót.

Érdekesség, hogy Angela Merkel a szavazók támogatottságának csúcsán távozik – népszerűsége közel 80%-os. Nem utolsósorban azért, mert a német állampolgárok 70%-a teljesen elégedett az ország gazdaságának állapotával. Ez persze nem kizárólag a kancellár érdeme. A német gazdaság számára döntő fontosságúnak bizonyult Kína csatlakozása a WTO-hoz, amely lehetővé tette Németország számára, hogy növelje kínai exportját, és az a tény, hogy a német gazdaság teljes mértékben kihasználta a Kelet-Európából érkező olcsó külföldi munkaerőt az egységes európai munkaerőpiac keretein belül.

Ami az EU-t illeti, számára Merkel központi személyiséggé vált ezen évek alatt. Merkelt követően Európa politikai színtéren még távolról sincs olyan figura, aki nem csupán ragaszkodik kompromisszumokhoz a sorsdöntő uniós határozatok elfogadása során, hanem meg tudja mutatni, hogy a kompromisszumok útja a legjövedelmezőbb.

És bár Angela Merkel megpróbálta érvényesíteni a német érdekeket az EU-ban, de mint sok más német politikus a háborús időszakot követően, nem tudta teljesen figyelmen kívül azt a sztereotípiát, amely a második világháború során a nácik által elkövetett miatti „bűnösség komplexumát” tükrözte. És ezért mindig párbeszédet ajánlott. Türelmeset. Még akkor is, ha teljesen értelmetlennek tűnik. Párbeszéd, és próbálkozás legalább valamiféle kompromisszum elérésére. Ebben a paradigmában találtak kompromisszumot Donbászt illetően a minszki megállapodások formájában, amelyek a gyakorlatban teljesen hatástalannak bizonyultak. Sok minden Angela Merkelnek köszönhetően.

Visszatérve a 2015-ös migrációs válsághoz. Merkel kancellárnak és a kompromisszumokra való képességének köszönhetően, még ott is, ahol azok lehetetlennek tűnnek, Európában sokak számára nagyon vitatott megállapodás született Erdogan török vezetővel, amelynek megfelelően nemcsak megállította a menekültáradatot az EU-ba, hanem hajlandó volt egy részét visszafogadni.

Meglepő módon az ilyen politikai stilisztika nem akadályozta meg Merkel asszonyt abban, hogy „zárkózott” (a jelenlegi populista időkben) politikus maradjon a magánéletében. Bár az egyik választási kampánya az „Ismernek engem!” szlogen alatt zajlott, de igaz, hogy a sajtó leggyakrabban szavai, nem pedig reális dolgai alapján ítéli meg.

Angela Merkel hajlamos volt különlegesen megmagyarázni és részletesen ismertetni tetteit. A döntést általában tanácsadók és megbízható személyek szűk körében hozta meg, akik nem évek, hanem évtizedek óta dolgoznak vele. A választási kampányok során is szándékosan kerülte azokat a vitatott témákat, amelyek megoszthatja a választókat. Többek között ezek a tulajdonságai tették lehetővé, hogy Merkel kereszténydemokratái és Olaf Scholz szociáldemokratái „nagy kormánykoalíciója” meglehetősen fájdalommentesen létezzen az utóbbi években.

Németországban azonban nem mindenki értett egyet ezzel az irányvonallal. És ez az egyik fő oka, Merkel alternatíva nélküli politikájára válaszul egy politikai erő jelent meg, a szélsőjobb „Alternatíva Németország számára”. De a nemzeti konszenzust, Merkelt illetően, nem ingatta meg túlságosan.

Ma a távozni készülő Merkelt illetően sokan megjegyzik, hogy nem mutatott „megfelelő határozottságot az autokrata, a diktatúra elemeivel rendelkező rezsimekkel szembeni ellenállás során” – elsősorban a belorusz elnök, Aljakszandr Lukasenka és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kapcsán.

Kína nyitja meg Németország tíz legnagyobb kereskedelmi partnerének listáját 212 milliárd eurós forgalommal. Németország féléves Európai Uniós elnökségének legvégén egyébként, a 2020-as év végén átfogó kereskedelmi megállapodást írtak alá az EU és Kína.

Az USA a listán csak a harmadik helyen áll Németország kereskedelmi partnerei között (171,5 milliárd euró), előreengedve Hollandiát (172,1 milliárd euró); Lengyelország (123,3 milliárd) csak valamennyivel lemaradva Franciaországtól (147,3 milliárd), és a kis Csehország (83,2 milliárd) zárja a tízes listát, nem sokkal lemaradva Olaszországtól (114,4 milliárd), Svájctól (101,8 milliárd), Nagy-Britanniától (101,6 milliárd), és Ausztriától (100,4 milliárd).

Angela Merkel sokat mindent hagy maga után. És erről biztosan beszélni fognak és a történelemkönyveit is írnak róla.

NEWSMAKER