Egyesül a török ​​ellenzék és harcolni akar Recep Tayyip Erdogan hivatalban lévő elnökkel

A jelentős népszerűsége ellenére Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke feje felett sűrűsödnek a felhők. Mindehhez a török valuta „anti” rekordokat dönt azt követően, hogy a jegybank az elnök nyomására a gazdaság élénkítése érdekében váratlanul 200 bázispontra csökkentette az alapkamatot.

Ezen kívül az Európai Bizottság jelentésében kiemelte, a Török Köztársaságban visszalépés történt a demokratikus normák kérdésében, ami az évek óta várt uniós csatlakozását még kevésbé valószínűvé teszi. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatai is hűvösek, különösen miután Joe Biden a Kongresszusnak írt levelében kijelentette: Törökország szíriai műveletei továbbra is „rendkívüli fenyegetést jelentenek az USA nemzetbiztonságára és külpolitikájára”.

És mintha ez még nem lenne elég, a Metropoll neves szociológiai szolgálat adataiból, néhány év óta most először derült ki, hogy a válaszadók többsége Erdogan vereségét jósolja a 2023-as választásokon.

A török ellenzéki pártok pedig egyre egységesebb és szervezettebb frontot képviselnek, amelynek célja az elnökváltás, vagy akár az előrehozott választások 2022-ben. A hat ellenzéki párt vezetői ugyanakkor – miután megegyeztek egy széles körű szövetségben – megállapodtak abban, hogy a soron következő választásokat a jelenlegi elnöki rendszer elleni népszavazássá változtatják.

Ellenfelei szerint az elnöki rendszer lehetővé tette Erdogannak, hogy tekintélyelvű elnöki rendszert alakítson ki magának – ő irányítja a pénzügyi politikát, ellenőrzi a bíróságokat, több tízezer politikai ellenfelet börtönöz be, egyben hozzájárul az egész államapparátus korrupciójához.

És azok között, akik csatlakozni készülnek ehhez a küzdelemhez – Ahmet ​​​​Davutoglu, Erdogan egykori kormányfője valamint Ali Babadzsan, ex-pénzügyminiszter. Mindketten Erdogan Igazság és Fejlődés Pártjának tagjai voltak, de kiléptek. Davutoglu most abban reménykedik, hogy meggyőzheti az elnök néhány hű támogatóját, és segíthet korábbi szövetségese megdöntésében.

A hat-párti szövetség legerősebb játékosa Meral Aksener, a baloldali Republikánus Néppárt és a nacionalista Jó párt vezetője. A leginkább kurd-párti Demokrata párt, amelynek egykori karizmatikus vezetője, Celahattin Demirtash jelenleg börtönben van, ugyanúgy nem tagja a szövetségnek, mint pár kisebb baloldali párt.

A komoly politikai és ideológiai nézeteltérések ellenére, a török ellenzék arra számít, hogy megismétli a 2019-es önkormányzati választásokon elért sikereit, amikor az uralkodó párttól elnyerték az ország legnagyobb városait, többek között Isztambult. Ehhez azonban olyan jelöltet kell választaniuk, akit mindenki támogat és képes legyőzni Erdogant. És jelenleg a legvalószínűbb jelölt Kemal Kilichdaroglu, a Republikánus néppárt vezetője.

A közvélemény-kutatások szerint Ahmet ​​Davutoglu Jövő pártja a szavazatok csupán 1-2 százalékát szerzi meg, de a kormányban szerzett tapasztalata tekintélyt ad az ellenzéknek, és számos tisztviselővel fennálló kapcsolatai segíthetnek az ellenzéknek meggyőzni a választókat arról, hogy képesek kormányozni az országot, és ki tudják hozni a jelenlegi válságból.

Ráadásul az ellenzék számára a közelgő választások mindenekelőtt az állam demokratikus jellegéért vívott küzdelem, és ebben a küzdelemben Davutoglu a legfontosabbnak a parlamentáris rendszerhez való visszatérés. Nemrégiben nyilvánosságra hozott programjában javasolja, hogy Törökország elnöki státusza szimbolikus legyen, megvonni tőle a rendeletek általi irányítást, a vétójogot, a költségvetés jóváhagyását, elkülönítését az igazságszolgáltatási- és bírói rendszertől, amelynek valóban függetlenné kellene válnia.

Elmondása szerint az Erdogan Igazság és Fejlődés Pártjának hívei között is érik a tiltakozási hangulat, a hivatalban lévő elnökben csalódott választók nem tudják, hová álljanak. Ezért az ellenzéknek alternatívát kell kínálnia számukra.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Erdogannak vége. Továbbra is a legnépszerűbb török politikus, és még javíthat helyzetén a választásokig, főleg ha sikerül javítania Törökország lakosságának gazdasági helyzetén.

És Erdogant ismervén tudnunk kell, hogy nemcsak újabb elnöki ciklust akar elérni, hanem megszilárdítani politikai hagyatékát, mint olyan vezető, aki még tovább marad hatalmon, mint Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítója.

De eddig úgy tűnik, hogy stratégiája az erőfitogtatáson alapul: Erdogan elnök új katonai hadművelettel fenyeget Szíriában, készen áll tíz nyugati demokratikus országgal megszakítani a kapcsolatokat, némelyik közülük – kulcsfontosságú kereskedelmi partnere Törökországnak. 2023-ra nagyszabású ünnepségeket tervezett a Török Köztársaság megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. Ezek a lépések egyesíthetik nacionalista választóit, de semmiben nem segítik az ország gazdaságát, amely jelenleg nagyon rossz állapotban van, és racionális valamint átgondolt lépéseket igényel, hogy a fejlődés útjára lépjen.

NEWSMAKER