Az európai diplomaták kiutasítása Oroszországból nem banális hiba, hanem stratégiai számítás

Mint ismeretes, a „persona non grata” kifejezés szó szerint „nem kívánt személyt” jelent. Ez volt a hivatalos indok, amellyel Németország kormánya a minap kiutasított egy magas rangú orosz diplomatát az országból. Ennek oka triviális – néhány nappal ezelőtt Oroszország persona non grata-nak nyilvánított egy német diplomatát, a szövetségi kormány írásbeli tiltakozása ellenére, ez egy várható válasz volt, számolt be a Der Spiegel német kiadvány.

Tehát a Berlin és Moszkva, Európa és Oroszország közötti, korábban elfogadott diplomácia szabályai már nem érvényesek? Talán így van. Végül is ez lett az igazi üzenete nemcsak Németországnak, hanem az egész EU-nak is, amelyet a Kreml néhány európai diplomata, közöttük a német, kiutasításával közölni szeretett volna. Erre a kérdésre ma nehéz egyértelmű választ találni.

Múlt pénteken Oroszország Külügyminisztériuma a német nagykövetség politikai főosztályának vezetőjét, illetve Svédország és Lengyelország diplomatáit persona non grata-nak nyilvánította. Ez a döntés három okból tűnik szokatlannak, állítja a Der Spiegel.

Először is – a vád. Mint arról beszámoltak, ezek a diplomaták részt vettek „Olekszij Navalnij szabadon bocsátásáért szervezett illegális akciókban”, és ezzel megsértették az orosz jogszabályokat. Valójában a diplomaták csak szemmel kísérték a tüntetéseket. A nemzetközi jogszabályok szerint pedig a diplomáciai képviselet egyik feladata a „társadalmi feltételek és a körülmények megfigyelése a fogadó országban” a Bécsi konvenciónak megfelelően.

Másodszor – a kompromittálás. Az orosz sajtóorgánumok nyilvánosságra hozták a diplomaták nevét, beosztását és fényképét, beleértve a rendőrség térfigyelő kamerák felvételeit is. Ez a német sajtó véleménye szerint szintén szokatlan.

Harmadszor – az időzítés. Az orosz külügyminisztérium a kiutasítást Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselőjének moszkvai látogatása során jelentette be annak ellenére, hogy abban a pillanatban az állítólagos jogsértéseket a diplomaták közel két hete követték el.

Így hát logikus az a kérdés, hogy Josep Borrell miért engedte magát ilyen fényben feltüntetni a Szergej Lavrovval, orosz külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen.

Egy másik kérdés: mire számított Moszkva, amikor effajta eszkalációt hajtott végre? Miért viselkedik ilyen méltatlanul az Európai Unió képviselőjével, aki egyértelmű készséget fejez ki a párbeszéd megkezdésére ahelyett, hogy „a szokásos, anélkül is durva stílusban” rendezze az Európával való konfliktust vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja? És mi haszna van az orosz vezetésnek ebből lenéző hozzáállásából az EU-beli legfontosabb partnerével – Németországgal szemben, akivel jelenleg a Északi áramlat-2 gázvezeték építését próbálja befejezi? Sok a kérdés…

Josep Borrell blogjában a moszkvai látogatás eredményeiről az alábbiakat írta:

„Bár ez nem teljesen váratlan, mégis merem állítani, hogy sajnálatot vált ki, még stratégiai szempontból”.

De a „sértő gesztus” Moszkva részéről nem rövid életű, vagy még inkább nem banális „tévedés”. Ez inkább stratégiai számítás. A lényeg itt nem az Európával vagy Németországgal folytatott párbeszéd befejezése, hanem új, szigorúbb játékszabályok bevezetése velük szemben.

Jelenleg az orosz vezetés felfogja, hogy ha most nem cselekszik, akkor „Navalnij ügyét” mindig az „orra alá fogják dörgölni”. Lavrov „örök barátságtalanul-konfrontációs hangvétele” nem titkolja azt a tényt, hogy Oroszország folyamatosan azt bizonyítja Európának, hogy folyamatosan hadi állapotban van. „Navalnij ügyét” pedig nem csak az Európai Bizottság és az EBESZ vitatja meg fórumain, hanem január végén a G7-ek váratlanul elítélték Olekszij Navalnij és a tüntetők letartóztatását, közölte a német kiadvány.

Érdekes, hogy Oroszország szempontjából meglehetősen furcsa volt, mivel Moszkva feltette a kérdést, hogy milyen jogon mond véleményt a fejlődő országokat tömörítő G7Oroszország belpolitikájáról. A Kreml számára másodlagos jelentőségű tény, hogy „Navalnij szelleme” szárnyalni kezdett nemzetközi színtéren, mert itt legitimitásáról és szuverenitásáról van szó- hangsúlyozta ki a kiadvány.

Oroszország ezért ellentámadást indított: lerombolja a nemzetközi jogban rögzített diplomáciai hagyományokat. „Tükörtámadás” alkalmazását tűzte ki szabályul a belpolitikájával szemben gyakorolt kritika esetében, mert Moszkvának nincs vesztenivalója. Nem fél a szankcióktól, mert azok szinte konszolidáljál az orosz társadalmat.

És ha Németországgal és más EU-s országokkal megromlanak kapcsolatai, Moszkva ezt szükséges járulékos veszteségnek könyveli el. Szerinte jobb, ha most sérülnek ezek a kapcsolatok, mint ősszel, amikor Angela Merkel kancellár lelép a színpadról – jegyezte meg a Der Spiegel.

A Szergij Lavrovval folytatott találkozó során Josep Borrell megtudta azt, amit sokan már korábban előtte: bárki, aki a Putyin-féle Oroszországgal tiszta lappal szeretné újrakezdeni, be akarja bizonyítani pártatlanságát, ne gondolja azt, hogy Oroszországban ezen okok miatt „kívánt személyként” fogják fogadni majd, konstatálta a német kiadvány.

NEWSMAKER