Népszámlálás: Megszámolnák népet, de az nincs otthon

A kormány keményen töri a fejét, hogyan számolhatná meg az ország polgárait. No, persze, egyelőre ezt sem úgy csinálják vezetőink, ahogyan azt szerencsésebb történelmű országokban szokás. Íme a szánalmas eredmény.

Miért nem lehet ezt tisztességesen csinálni?

Az idei költségvetésben 3,4 millárd hrivnyát különítettek el az országos népszámlálás megtartására. A nagyszabású akcióra a tervek szerint 2020. november 10. és december 23. között kerülne sor. Az utóbbi időben azonban egyre több kormányzati tényező vonja kétségbe a lakosság-összeírás célszerűségét.

Hogy miért? A válasz banálisan egyszerű: a népszámlálás igen drága mulatság. Emlékezhetünk rá, Zelenszkij elnök és az új kormány megválasztása után össze-vissza ígért mindenféléket, például azt is, hogy népszámlálást tartanak, hiszen, mondogatták akkoriban, mégsem lehet úgy kormányozni egy országot, hogy azt sem tudni, hányan lakják. Csakhogy mióta náluk van az ország pénztárcája, már tisztában vannak vele, hogy abban egy fitying sincs. Úgy tűnik, azóta a népszámlálás hasznáról és fontosságáról is változóban van a véleményük.

Az elmúlt év végén próbanépszámlálást tartottak Kijev egyes kerületeiben és Kijev megye bizonyos járásaiban. Utóbb Dmitro Dubilet, a miniszteri kabinetet irányító miniszter fanyalogva beszélt a tapasztalatokról. Szerinte utóbb kétségbe vonhatónak bizonyulhat a népszámlálás eredménye. Mint rámutatott, a próbanépszámlálás során nagyon sokan ajtót sem nyitottak a számlálóbiztosoknak. Persze meglehet, jegyezhetjük meg, azért nem voltak otthon a drága polgárok, mert éppen külföldön keresték a mindennapi betevőre valót.

Népszámlálás-pótlék

Ezek után nem csoda, ha a kormánytagok körülnéztek, népszámlálás helyett mivel lehetne kiszúrni a kíváncsi polgárok szemét. Nyilván rájöttek, hogy a már rendelkezésre álló adatbázisok, nyilvántartások és egyéb információforrások alapján végzett elemzés lényegesen olcsóbb. Például a választói névjegyzék, a nyugdíjban és egyéb állami segélyben, járulékban részesülők névsora, az iskolások listája, a mobiltelefont használók nyilvántartása stb., amúgy is „kéznél van”, csupán ki kell adni az ukázt, hogy a kezelőik szolgáltassák be az adatokat.

Igaz, nem ideális ez a megoldás, hiszen legalább 2-3%-os mérési hibával kell számolni. Ezt a problémát úgy igyekeztek áthidalni az illetékesek, hogy három különböző módon számoltak össze bennünket. Megállapították, hogy az eredmények közötti eltérés egyik esetben sem haladta meg a 2,8%-ot, ami szerintük elfogadható. Csakhogy számos fontos paramétert egyáltalán nem lehet mérni ezen a módon: nem lehet feltérképezni a lakosság etnikai és nyelvi összetételét, végzettségét, szakmák szerinti megoszlását, nem lehet rákérdezni az emberek lakásviszonyaira, nem követhető nyomon az országon belüli migráció stb. Valamilyen információhoz azonban mégiscsak hozzájut a kormány ezzel a módszerrel, ami állítólag rendkívül fontos, hiszen 2001 óta nem volt népszámlálás az országban, holott a nemzetközi ajánlások értelmében érdemes tízévente megejteni az összeírást.

Akkor hát hányan is vagyunk?

A „felmérésből” kitűnt, hogy jelen helyzet szerint mintegy 37 millió 289 ezer ember él az országban. A szám nem okozott igazi megdöbbenést, mivel a szakemberek már korábban is hasonló adatokat emlegettek, amikor a lakosságcsökkenés gazdasági hatásainak modellezéséről volt szó.

Nyilván mindenki emlékszik rá, hogy a legutóbbi, azaz 2001-es hivatalos népszámlálás alkalmával a statisztikusok még 48 millió 457 ezerre becsülték Ukrajna lakóinak számát. Tíz évvel korábban, 1991-ben pedig még számosabban, több mint 52 milliónyian éltek az országban. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy az ukrán függetlenség kikiáltása óta nagyjából 15 millió fővel csökkent az ország lakossága, ráadásul 11 milliónyian a legutóbbi összeírás óta, vagyis az elmúlt 18 év során „tűntek el”. És ez az, ami valóban megdöbbentő, hiszen átlagosan évi 535 ezer fős népességvesztést jelent.

Kiderült az is, hogy Kárpátalja lakossága, amelyet általában 1,1–1,2 millióra szoktunk becsülni a korábbi adatok alapján, ma valójában mindössze 924,7 ezer fő lehet – ezen belül 444,5 ezer férfi és 480,2 ezer nő. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a mostani elemzés nem tudott a megye lakosságának nemzetiségi összetételére vonatkozó következtetést levonni.

Számolgatjuk a veszteségeket

Ahhoz, hogy reálisan tudjuk értékelni az adatokat, érdemes figyelembe venni, hogy mekkora veszteséget okozott az országnak a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai háború. Donyeck megye lakossága 2013-ban még 4 millió 356 ezer fő volt. A kormány legfrissebb adatai szerint ugyanakkor 1 millió 981 ezren élnek a régióban. A különbség: 2,375 millió fő. Luhanszk megyében 2014 elején 2 millió 239 ezren éltek. Jelenleg a becslések szerint 1,127 millió lakosa van a megyének. A különbség: 1,112 millió fő. A Krím lakossága 2013-ban, vagyis egy évvel az elcsatolás előtt mintegy kétmillió fő volt. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy Ukrajna mintegy 5,5 millió lakost veszített a háború következtében – bár arra nincs pontos adat, hogy a két délkelet-ukrajnai megye „eltűnt” lakosságából és a Krím elcsatolásából adódó emberveszteségből mekkora rész köszön vissza az országon belüli migráció számaiban.

Az Állami Statisztikai Szolgálat (Derzssztat) tavaly decemberi adatai szerint Ukrajnának közel 42 millió lakosa volt. Csakhogy a statisztikai hivatal kizárólag a születések és halálozások számát veszi figyelembe, illetve a hivatalos be- és kivándorlókét, bár ez utóbbi adat nem különösebben jelentős Ukrajnában. Feltételezhetjük tehát, hogy legalább a Derzssztat és a kormány mostani számításai szerinti lakosságszám közötti különbség (42 millió – 37 millió = 5 millió), azaz mintegy ötmillió fő hosszabb időre külföldre költözött, vélhetően megélhetési, egészségügyi, családi és egyéb okokból, menekülve a majdanok, háborúk, behívások, törvénytelenségek stb. elől.

Ilyenek vagyunk

Az adatokból kitűnik, hogy az ország munkaképes lakossága mintegy 25 millió főre tehető, ezt a számot azonban érdemes fenntartásokkal kezelni. A „népszámlálók” ebbe a kategóriába erőltették be a 15–18 éves fiatalokat, illetve az 55–64 éves időseket is. A felmérések szerint ugyanakkor a 18 éven aluliak döntő többsége még iskolás, vagy az életkora miatt nem kap munkát. Az 55 éven felüliek egy jelentős része szintén nem dolgozik – vagy munkanélküliek, vagy nyugdíjasok (esetleg részmunkaidőben foglalkoztatottak) –, már ha megérték egyáltalán a nyugdíjkorhatárt. Egyesek szerint szerencsésebb lenne, ha csak a 25–54 éveseket tekintenénk munkaképes lakosságnak. Ha így teszünk, mintegy 16,5 millió lakost kapunk, ami viszont kevesebb, mint a teljes lakosság fele.

Ugyancsak érdekes, hogy az országban hárommillióval több nő (20 millió) él, mint ahány férfi (17 millió). A különbség elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozók esetében feltűnő: a 65 éven felüliek körében kétszer annyi a nő mint a férfi.

Kutyagumi ez, nem népszámlálás

A szakértők egyértelműen a kormányzat és a közvélemény tudomására hozták, hogy ez az adatbázisokkal végrehajtott hókuszpókusz nem helyettesítheti a valódi, teljes értékű népszámlálást. Sokak kedvenc példája a számokkal való bűvészkedés buktatóira az ukrán választói névjegyzék adata, mely szerint az országban több mint 35 millió választópolgár, azaz 18 évesnél idősebb személy él. Ez azért fontos, hiszen a névjegyzék egyike volt azoknak a forrásoknak, amelyek alapján a lakosságbecslést végezték. A 18 évesnél fiatalabbak rendszerint a lakosság körülbelül 20%-át teszik ki egy társadalomban. Csakhogy ebben az esetben az ukrán polgárok száma nem 37, hanem 44 millió kellene, hogy legyen. Ily módon vagy azt kell elfogadnunk, hogy Ukrajnában nincs rendjén valami a választói névjegyzékkel, amely alapján a legutóbbi választásokat tartották, vagy azt, hogy nálunk a csecsemők is választójoggal rendelkeznek.

A kormányzat, érzékelvén, hogy vékony jégen jár, egyelőre óvakodik attól, hogy népszámlálásként emlegesse a lakosságbecslését, vagy határozottan elvesse az igazi lakosság-összeírás lehetőségét. Ha azonban nem sikerül előteremteni a megrendezéséhez szükséges összeget, akkor mégiscsak ezzel a statisztikai hókuszpókusszal kell beérnünk.

(ntk)