Román környezeti miniszter: ismert volt a baj, mégsem tettek eleget – kritika a parajdi sóbánya ügyében

Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter közösségi oldalán arról írt, hogy a parajdi sóbányánál korábban is ismerték a szivárgásokat, ám azokat elbagatellizálták, és nem fordítottak kellő figyelmet a problémára – írja az Origo.

„Parajd ma egy vészjelzés: sürgősen meg kell változtatnunk azt, ahogyan a természeti erőforrásainkat kezeljük. Minden nemzedék a maga módján gondoskodott Parajdról – jobban, kevésbé jól vagy egyáltalán nem –, és most eljött az elszámolás ideje” – mutatott rá Fechet. Ugyanakkor a miniszter hozzátette, hogy a hatóságok „a tudományra, a politikai akaratra és a közösségi részvételre” támaszkodnak a parajdi megoldások beazonosításában.

Mióta tudni a parajdi bányákban a szivárgásokról? Az egyik dokumentum, amit olvastam – egy szakvélemény –, azt írja, hogy 1762 óta. Akkoriban a problémás területeket bivalybőrrel szigetelték, amelyet nagyon ellenállónak tartottak a sós vízzel szemben. A szivárgásokat bagatellizálták és nem kapták meg a nekik járó figyelmet, és ez vezetett a mai helyzethez, miután a Korond patak vízhozama százszorosára nőtt a szokásoshoz képest – történelmi mennyiségre. Ez történik, amikor az éghajlatváltozás közvetlenül megrendíti a közösségek törékeny egyensúlyát 

– írta a politikus szombat este facebookos bejegyzésében, amit a Maszol szemlézett.

Hozzátette, hogy Parajd ma egy vészjelzés. „Amit meg kell értenünk, az az, hogy Parajd nyereségforrás volt azok számára, akik működtették a bányát, és a közösség számára az életszínvonal növekedésének eszköze – egy jobb élethez vezető kapaszkodó. De ma Parajd egy vészjelzés: sürgősen meg kell változtatnunk azt, ahogyan a természeti erőforrásainkat kezeljük. Minden nemzedék a maga módján gondoskodott Parajdról – jobban, kevésbé jól vagy egyáltalán nem –, és most eljött az elszámolás ideje” – magyarázta.

Fechet hibáztatta azt a szemléletet, ami Parajd körül uralkodik. „Látták mostanában a Békási-tavat? Gyönyörű – összehasonlítva azokkal az évekkel, amikor tele volt PET-palackkal. Biztos vagyok benne, hogy ha a parajdi bányáért felelősök is így gondolkodtak volna, nem jutottunk volna idáig. Ez egy kemény lecke – a miniszterelnök ellenőrző testületének következtetésein túl is –, amelyet emberként kapunk, és amelynek el kellene gondolkodtatnia mindazokat, akik azt hiszik, hogy ellenőrizetlenül kizsákmányolhatják a természetet, anélkül hogy gondolnának a jövő nemzedékekre.”