Financial Times: Európa billiókat költ védelemre, de még mindig nincs ütőképes hadserege

Európának nem több kiadásra van szüksége a fegyveres erőinek átalakítására – több nemzetközi együttműködésre van szüksége.

Európában jelenleg jelentősen megnőttek a védelmi kiadások. Az elmúlt évtizedben az EU katonai költségvetése megduplázódott. Az ok nyilvánvalónak tűnik. Európa védelmi erői összeomlottak, és az Oroszországból érkező fenyegetés valós. De érdemes megállni és megvizsgálni a tényeket – jegyzi meg Adam Toose, a Financial Times szerkesztője, a Columbia Egyetem történelemprofesszora és az Európai Intézet igazgatója.

Az orosz inváziót megelőző évtized nem voltak „elveszett évek” az európai katonák számára. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint az európai NATO-tagok együttes kiadásai ebben az időszakban meghaladták a 3,15 billió dollárt (a 2023-as árakat alapul véve). Ez lényegesen több, mint Oroszországban. Ma úgy vélik, hogy Európának több harcképes csapatra van szüksége, de már most is 1,47 milliós katonai állománya van – több, mint az Egyesült Államokban.

A szerkesztő hozzátette, hogy a botrány nem az, hogy Európa védelmi költségvetése már megduplázódott. Az igazi botrány az, hogy ilyen kiadásokért Európa túl keveset kap: nincs hatékony elrettentés, kevés a harcképes csapat, és nincsenek fegyverkészletek Ukrajna megsegítésére.

„Egy optimista azt mondhatná, hogy nem minden olyan rossz. Európa mégis kapott némi hasznot (főleg az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Törökországnak köszönhetően) az elköltött 3 billió dollárjából. Egy régóta esedékes átszervezéssel még Németország is hatékony elrettentő erőt hozhatna létre. Az alapvető dolgokban – például egy közös légvédelmi rendszerben vagy a tankok korlátozott választékában – való megállapodás jelentős különbséget jelentene. Alacsony a léc: Európának csak az amerikai katonai-ipari komplexum átlagos hatékonysági szintjét kell elérnie ahhoz, hogy erős hadserege legyen” – írja Toose.

A józan ész megköveteli, hogy elismerjük: az európai védelmi válság valós, és sürgős megoldást igényel. Miután egy évtized alatt több mint 3 billió dollárt költött, Európa gyakorlatilag ütőképes katonai erő nélkül maradt. Ennek megoldásához ismét jelentős összegeket kell befektetnie – még akkor is, ha a korábbi kiadások nem voltak hatékonyak.

„De ahhoz, hogy az új finanszírozás ne váljon a csalódás újabb forrásává, egyértelmű változási stratégián kell alapulnia. Nyilvánvaló, hogy Európa csökkenthetné a költségeket nagyobb tételekben történő fegyverrendeléssel – és ehhez nem több pénzre, hanem az országok közötti nagyobb együttműködésre van szükség. A védelmi költségvetések növelésének igazolásához hinni kell abban, hogy az új beruházások a 20. század leromlott katonai rendszereit a 21. század modern fegyveres erőivé alakíthatják át. Vagyis a kiadások mennyiségi növekedése minőségi áttöréshez vezethet” – véli Toose.

Ebben a megfogalmazásban az európai újrafegyverkezésének kérdése némileg emlékeztet az energetikai átállás kihívására. A 2021-ben elindított úgynevezett „igazságos energiaátmeneti partnerségek” azon az elképzelésen alapultak, hogy az európai és amerikai további források segítenék a nagy fejlődő országokat – például Dél-Afrikát vagy Indonéziát – radikális változások végrehajtásában a befolyásos érdekcsoportok megvesztegetésével és a dekarbonizáció politikai akadályainak leküzdésével.

„A »mennyiségből minőségbe« való átalakítás jó koncepció. De még ezeket az energetikai kezdeményezéseket is merésznek tartották, több milliárd eurós költségvetéssel, míg az európai védelem modernizálására vonatkozó tervek százszor nagyobbak, és súlyos terhet rónak a már amúgy is túlterhelt költségvetésekre. A legkevesebb, amit az európai demokratikus kormányoknak meg kellene adniuk polgáraiknak, az a kockázat mértékével kapcsolatos nyitottság” – teszi hozzá a történelem professzora.