Lezajlott az utolsó elnökválasztás előtti vita Trump és Biden között

Nyoma sem volt az első, káoszba fulladó elnökjelölti vita hangulatának a tegnap tartott utolsó elnökválasztási vitán.

Trump és Biden között valódi vita alakult ki, bőven volt szó szakpolitikai kérdésekről is.Mivel a felmérések szerint Trump lemaradása jelentős, így inkább neki kellett jól szerepelnie és nagyot húznia a mai a vitán, míg Biden számára az volt a fontos, hogy hozza a kötelezőt, és ne kövessen el nagy hibát. Ennek a szerepnek mindkét fél megfelelt, Trump azonban messze a várakozások felett teljesített.

Magyar idő szerint ma hajnali háromtól fél ötig tartott az utolsó elnökjelölti vita Joe Biden demokrata jelölt és Donald Trump republikánus elnök között. A vitát Tennessee államban, Nashville-ben tartották, és Kristen Welker, az NBC munkatársa vezette. Az előző elnökjelölti vitán személyeskedésig, sértegetésig fajuló veszekedést láthattunk érdemi vita helyett, így a mostani vitára új szabályokat fogadtak el: a jelöltek mikrofonját elnémíthatták, ha egymás szavába vágtak. Trump már a vita előtt kritizálta a döntést, és már órákkal az esemény kezdete előtt beleszállt a moderátorba, így okkal várhattunk az előzőhöz hasonló hangulatú vitát. Az este legnagyobb meglepetése, hogy ez messze nem így történt, valódi szakpolitikai tartalmú vitát láttunk, ahol mindkét fél átfogóan ismertetni tudta az elképzeléseit.

Biden nem tudta kihasználni a szakpolitikai területen adódó előnyeit

A vita hat szakpolitikai téma mentén zajlott, ezek közül az első a koronavírus-járvány volt. Ezen a téren Bidennek eleve előnye volt, hiszen a demokrata alelnök nem viselt felelős kormányzati pozíciót, miközben Trump elnöksége idején 220 ezernél is többen haltak meg a járványban, és az Egyesült Államok a világ legfertőzöttebb országa. Donald Trump ennek ellenére nem jött ki rosszul a témából: elmondta, hogy az előrejelző modellek szerint mostanra 2 millió embernek kellett volna meghalnia, ha nem hoznak gyors döntéseket, és emlékeztetett, hogy a túl korai feloldást kritizáló Biden tavasszal még a túl szigorú korlátozásokat bírálta. Bevetette a korábbi vitán is alkalmazott üzeneteket, mint például a Kínából érkező vírus, valamint Biden alelnöksége alatti sertésinfluenza. A koronavírus-szekcióban Trump meglehetősen jól szerepelt, de ehhez kellettek olyan csúcstatások is, miszerint a vakcina heteken belül megérkezik.

Trump üzenete továbbá az volt, hogy a betegségből az emberek nagy része gond nélkül felépül, ahogy vele is történt, ezért nem szabad lezárni az országot. Emlékeztetett, hogy a demokrata irányítású városokban szigorú intézkedések vannak érvényben, ennek ellenére a halálozási adatok ott sem javulnak.

Biden nem tudta kihasználni a szekcióban az eredendően meglévő előnyét, az üzenete fókusza a 200 ezer feletti halálesetre korlátozódott, és ezúttal is alkalmazta a korábbi stratégiát, amely szerint a vita során a kamerába beszélt, és arra emlékeztette a családokat, hogy most több mint 200 ezer ember hiányzik az étkezőasztaloktól. Ez az üzenet és magatartás kétségkívül populista volt, és minden esetben, amikor Trump valamivel visszavágott, Biden a halálesetekről kezdett beszélni. Trump visszakérdezéseivel Biden sokszor nem is tudott mit kezdeni, egy ponton még ő szorult magyarázatra, amikor Trump a szemére vetette, hogy lezárná az országot.  Biden erre válaszul elmondta, hogy ő a biztonságos újranyitás pártján és a tömeges tesztelés pártján van, és emlékeztetett arra, hogy Trump gyakran megkérdőjelezte a tudósok véleményét – az elnöknek azonban mindenre volt válasza, az Anthony Faucit érintő kérdést (Trump sokszor kritizálta az ország fő epidemiológusát) például azzal rendezte le, hogy a szakember a járvány elején tévedett a maszkhasználatról, és egyébként is demokrata érzelmű. A koronavírus-témát Trump dominálta, saját megbetegedését is előnyére fordítva, de Bidennek is voltak erős pillanatai, például amikor emlékeztette Trumpot, hogy a járvány most épp a republikánus-érzelmű tagállamokban tetőzik, valamint amikor a maszkhasználat szükségességéről beszélt.

A szakpolitikai témák közül a külpolitikát is Trump dominálta, előtérbe helyezve Hunter Biden botrányát, amelyet Biden megpróbált orosz dezinformációnak beállítani. A témát Trump sokszor előhozta, és Bidennek ritkán volt rá határozott válasza. E témakörben viszont Bidennek is voltak erős üzenetei: előhozta Trump adóügyeit, mondván az elnök sokkal többet adózik Kínában, mint az Egyesült Államokban, és többször elmondta, hogy Trump diktátorokkal ápol jó viszonyt, miközben a szövetségi rendszer leépül. Trump el is ismerte, hogy jó kapcsolatot ápol Kim Dzsongunnal, de szerinte ezzel háborút akadályozott meg. Általánosan elmondható, hogy szakpolitikai szempontból Bidennek volt több kemény állítása, fia botránya viszont teljesen rányomta a bélyeget a vitapontra, és erre a tagadáson kívül Bidennek nem volt válasza.

Meglepően jól teljesített Trump az olyan vitapontban is, ahol eredendően nem felé billent a mérleg: ilyen volt például a faji egyenlőtlenség, ahol Trumpnak két fő üzenete volt: az egyik, hogy Biden 8 év kormányzás (Obama idején alelnök volt) alatt sem tudta elérni, amit most ígért, miközben 1994-ben a feketékre nézve hátrányos törvényt fogadott el, a másik állítása pedig az volt, hogy az ő büntetőjogi reformjával olyan sokat tett a feketékért, mint Abraham Lincoln óta senki.

„Ebben a teremben én vagyok a legkevésbé rasszista ember” – mondta el sokszor Trump. Az elnökre az egész vita során jellemző volt, hogy üzeneteket fogalmazott meg a feketék számára, de a Black Lives Matter mozgalmat ért kritikáit fenntartotta (de erre is volt érve, amivel alátámasztotta, mondván a BLM mozgalom „sütnivaló disznóknak” nevezte az amerikai rendőröket). Biden üzenete a feketék számára a szakpolitikai javaslataiban és a büntetőjogi reformban merült ki, de Trump erre rendre úgy válaszolt, hogy volt rá 8 éve alelnökként, és nem tett érte semmit. Erre egyedül egyszer tudott hatásosan reagálni Biden, amikor kijelentette, hogy a republikánus többségű Kongresszus blokkolta a javaslatait.

A klímapolitika terén Trump már nem szerepelt ilyen jól, olyan légbőlkapott állításokat is megfogalmazott, minthogy Biden 100 ezer milliárd dollárt költene klímavédelemre, és olyan épületeket építene, amelyeknek „kicsi az ablaka”. Az elnök emellett a Párizsi Klímaegyezményt kritizálta, mert az szerinte Amerika számára hátrányos volt. Biden ezen a ponton egyszerűen kinevette az elnököt, és ismét felhozta azokat a vitatott állításait, amelyek teljesen szembemennek a tudományos tényekkel. Biden továbbá a klímapolitika terén is fő állításaira, infrastruktúra-fejlesztő ígéreteire fókuszált, és kijelentette, hogy az olajipar helyett a megújuló energiaforrásokra kell fókuszálni.

TRUMP EZEN A PONTON KIEMELTE, HOGY EZEK SZERINT BIDEN TÖNKRETENNÉ AZ ORSZÁG OLAJIPARÁT.

Ezt Biden nem is tudta érdemben megcáfolni, ehelyett az olajipari szennyezésekről beszélt. Összességében klímapolitikai téren sem volt akkora Biden dominanciája, mint azt várhattuk, de mivel az elnök megvédte korábbi, tudományellenes állításait, mégiscsak ebből a vitapontból Biden jött ki jobban.

A gazdaságpolitika területén a korábbi állításokat hallhattuk: Trump saját döntéseit méltatta, és Biden adóemeléseivel, valamint demokrata győzelem esetén az ország lezárásával riogatott. Biden itt is saját üzeneteire fókuszált: szerinte a saját javaslata jelentős lökést adna a gazdasági növekedésnek, és a a középosztály, valamint az alacsony jövedelműek nehéz helyzetét emelte ki. Trump a korábbiak szerint most is megpróbálta összemosni Bident a demokraták balszárnyával, de Biden ezt azzal ütötte le, hogy

„Ez az ember nem tudja, kivel küzd. Én legyőztem ezeket az embereket korábban” – utalt a radikális baloldaliakra, Elizabeth Warrenre és Bernie Sandersre. Bár a lakosság Trump gazdaságpolitikájában jobban bízik, ebben a vitapontban meglepő módon Biden volt a határozottabb és meggyőzőbb, akárcsak az egészségbiztosítási törvény reformjával kapcsolatban – itt a demokrata jelölt elmondta, hogy az Obamacare megszüntetésével Trump 20 millió amerikai biztosítását szüntette meg, és emlékeztetett, hogy ma sok embernek okoz gondot, hogy nincs egészségbiztosítása. Elhatárolódott attól az állítástól is, hogy szocialista módon államosítaná az egészségügyet, elmondása szerint ugyanis a „Bidencare” megtartaná a magánbiztosítási rendszert, és az állami biztosítás csak azokra terjedne ki, akiknek problémát okoz kifizetni a magánt. Trumpnak ezzel kapcsolatban nem volt világos üzenete, most sem tudta például elmondani, hogy milyen intézkedést tervez a megszűnésben levő Obamacare helyett.

Biden hozta a kötelezőt, de azon felül semmit

Joe Biden az első elnökjelölti vitát megnyerte Donald Trumppal szemben, és részben az akkor bevált receptet próbálta követni a mai vitán is. Sok új dolgot nem is kellett előhúznia a kalapból: a fő feladata az volt, hogy elmondja legfőbb szakpolitikai állításait, és mivel messze ő vezet a felmérések szerint, az előválasztási vitákon rosszul teljesítő, gyakran saját szavaiba beleakadó Bidennek elég volt az, ha a mai napon átlagos teljesítményt nyújtva nem szerepel le, vagy nem marad alul látványosan Trumppal szemben. Előzőnek tökéletesen megfelelt a jelölt: üzeneteit világosan át tudta adni, Trump hibáira önmérséklettel reflektált, miközben nagy hibát nem követett el a vitán (legnagyobb hibája talán az olajipart érintő kijelentése volt).

Biden – mivel a választáson ő a kihívó – emellett az elnök politikájának hibáiból is építkezhetett, de ezen a téren látványosan alulmaradt. Bident alighanem felkészületlenül érte, hogy Trumpnak minden kritikára volt válasza, és a vita egyes pontján még neki kellett magyarázkodnia – többnyire ez sikerült is neki, de nem mindig. Hátráltató tényező volt számára, hogy Hunter Biden ügye most került a média reflektorfényébe, és ez a vita során sokszor elő is került, és erre Biden a tagadáson túl nem tudott érdemben reagálni. Mindazonáltal az elnökjelölt így sem nyújtott rossz teljesítményt, mert Trump vádaskodásaira többnyire volt válasza, és

ISMÉT HATÁROZOTTAN SIKERÜLT ELZÁRKÓZNIA A RADIKÁLIS BALOLDALIAKTÓL, AMI A BIZONYTALAN SZAVAZÓK MEGGYŐZÉSE SZEMPONTJÁBÓL NAGYON FONTOS.

A demokrata jelölt emellett látványosan kiállt a nemzeti egység mellett, ami az egész kampányára jellemző, de ennek a mai vitán nem volt éle, mert Trump érvelése sem volt megosztó. Biden emellett számtalan ziccert is kihagyott, de ez annak is betudható, hogy a választás előtt másfél héttel kényelmes előnye van, így nem akart – és nem is kellett neki – konfrontációt vállalni a mai vitán. Biden győzelme az első elnökjelölti vitán inkább Trump nagyon gyenge szereplésének köszönhető, a mai napon azonban Bident láthatóan váratlanul érte, hogy vele szemben egy teljesen más Trump állt, mint három hete.

Trumpnak egyszerűen mindenre volt válasza

Az első elnökjelölti vita után Trump megítélése meredeken romlott, és történelmi csúcsra emelkedett a különbség közte és Joe Biden között. Trump vitán látott magatartása miatt ez cseppet sem volt meglepő: az elnök akkor hisztériás volt, a moderátort és Joe Bident egyaránt támadta, a demokrata jelöltet nem hagyta szóhoz jutni, és gyakran szélsőséges kijelentéseket tett. Trump kampánystábjának mindent meg kellett tennie azért, hogy ez a viselkedés ma egyáltalán ne jelentkezzen. Az elnöknek nehéz dolga volt: mivel nagy a lemaradása, úgy kellett jól teljesítenie ma, hogy közben nem esik át a ló túloldalára, egyszerre kellett visszafogottan és határozottan szerepelnie, miközben arra számíthatott, hogy a gazdasági és egészségügyi válság közepette sorra kapja majd a kínosabbnál kínosabb kérdéseket.

AZ ESTE LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSE, HOGY AZ ELNÖK EZT MENNYIRE HIBÁTLANUL TUDTA TELJESÍTENI.

Trumpot mintha kicserélték volna az első vitához képest. Az elnök egyszer sem kritizálta a vita vezetését, nem személyeskedett Bidennel szemben, nem sértegette vitapartnerét. Az időkereteket betartotta, amikor mondani akart valamit, szót kért, és bár kritikus volt a hangneme Bidennel szemben, meglepő módon mégis Biden volt az, akinek a vitastílusából kevesebb tisztelet érződött. Hozzá kell tenni, hogy mivel a mikrofonokat elnémíthatták, így Trumpnak nem is volt más választása, mint betartani a szabályokat, az együttműködő attitűd viszont teljesen szokatlan volt tőle. Az elnöknek sikerült másfél órára levetkőznie személyiségét, és maradéktalanul megfogadnia szakértői tanácsát. Trump határozott állításokat fogalmazott meg erőteljes hangnemben, de mindez a vita szellemiségét és hagyományait tükröző módon.

A kampánystáb nemcsak arra figyelt, hogy Trump elkerülje az előző vitán látot kínos magatartásbéli hibákat, de Biden lehetséges kritikáira is alaposan felkészítették. Trumpnak Biden agyonmantrázott üzeneteire egytől egyig volt határozott válasza, láthatóan jól felkészült Biden állításaiból, és sok olyan vitapontot is saját javára tudott fordítani, ahol eredendően hátrányból indult. Nem ritkán az is előfordult, hogy végül Bident kényszerítette magyarázkodásra az elnök, amelyből a demokrata jelölt nem mindig tudott kijönni. Trump többnyire tartotta magát a szabályokhoz, de azért mindig figyelt arra, hogy övé legyen az utolsó szó, így sokszor egy-egy erős állítással le tudta ütni Biden mondandóját. Legerősebb üzenete viszont az volt, amikor magát a politikai rendszeren kívüliként láttatta. Ilyen volt, amikor kijelentette:

Azért indultam elnöknek, mert te és Obama rendkívül rossz teljesítményt nyújtottatok 8 év alatt. Ha jól kormányoztatok volna, nem indulok el.

De láthatóan jól felkészült arra is, hogy Biden a kamerába fog beszélni, ahogy azt múlktor tette. Ekkor felhívta a figyelmet arra, hogy Biden magatartása „tipikusan politikusi”, csakúgy mint akkor, amikor Biden terelte a szót a számára kínos témákról. Ezek a pillanatok egyértelműen Trump javára fordították a vita állását. Hatásos stratégia volt az is, hogy Trump főleg a csatatér-államok problémáiról beszélt, és felhívta a figyelmet az ott elkövetett demokrata hibákra, a verseny ugyanis ezekben az államokban dől el.

Trump tehát a vita hagyományait és szellemiségét tiszteletben tartva vitázott, de a kritikák alól könnyen kivágta magát, nem ritkán maga javára fordítva a helyzetet, és egyébként vagy 5 perccel többet beszélt a másfél órás vita során, mint Biden.

MINDEZEK MIATT ÚGY GONDOLJUK, HOGY EGYÉRTELMŰEN DONALD TRUMP A MA ESTI VITA GYŐZTESE.

Ehhez persze kellett néhány tényező is: ilyen volt például a vita témaösszeállítása és lefolyása, ugyanis nem kerültek elő olyan kínos kérdések, amelyek Trump megítélését jelentősen rontják (többnyire azért, mert Biden – vélhetően a konfliktust kerülve – nem hozta fel ezeket), nem esett szó például a szélsőséges rasszista csoportok támogatásáról, az elnöki hatalom békés átadásáról, a tüntetések kezeléséről stb. Az a stratégia is segítette Trumpot, hogy a számára kényes kérdésekre csúsztatással, vagy egyszerű hazugsággal válaszolt. Ez kétségkívül hiba, de kisebb hiba, mintha a kérdésre nem válaszolt volna, vagy elismerte volna a hibáit, a vita hevében ugyanis a tévénézők nem tudják mindig eldönteni egy-egy határozott állításról, hogy mekkora az igazságtartalma. Ilyen csúsztatás volt az is, amikor Trump magát a politikai rendszeren kívülinek láttatta a professzionális politikussal, Bidennel szemben, és az ország minden bajáért a demokratákat tette felelőssé, holott már 4 éve ő kormányoz.

A vitát tehát szerintünk Trump nyerte meg, és a csatatér-államokban a bizonytalan szavazók közül előfordulhat, hogy sokat meg tudott nyerni magának Trump. Mindezek mellett is azt gondoljuk viszont, hogy a vitának a választás kimenetelére nem lesz döntő hatása, mert egyrészt már több mint 45 millió amerikai szavazott, másrészt a szavazók nagy része vélhetően már döntött. Azért sem biztos, hogy a mai vita befolyásolja majd a kimenetelt, mert bár Trump korábbi önmagát messze felülmúlva dominálta a mai vitát, azért Joe Biden szereplése sem nevezhető rossznak, mert a számára fontos célokat a vita során sikerült elérnie.

(portfolio.hu)