Orosz Ildikó: „A továbbiakban is azért szeretnék dolgozni, hogy a kárpátaljai közösségek érdekét tudjam képviselni ott, ahol azok eldőlnek”

Dr. Orosz Ildikó a kárpátaljai magyarság élharcosa, aki már nem első alkalommal képviselő a megyei tanácsban, egyben a megyei tanács oktatási, tudományos, kulturális, egyházügyi, ifjúsági, sport-, nemzeti kisebbségi és információs bizottságának, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek is elnöke. Az október 25-i helyhatósági választások előtt az elmúlt ötéves ciklus eredményeiről és jövőbeni terveiről kérdeztük.

– Kérem, értékelje az elmúlt öt esztendőt megyei képviselőként, valamint bizottsági elnökként.

– Önmagában nagy eredménynek tartom, hogy egy oktatási, kulturális és kisebbségi bizottság elnöke lehetett magyar nemzetiségű személy. Ezáltal lehetőségünk volt beleszólni azokba a kérdésekbe, melyek a kultúrát, az oktatást, a sportot vagy épp az ifjúságot érintették. Fontosnak tartom azt is, hogy a bizottsági munka által, valamint a KMKSZ-frakció lobbijának köszönhetően törvényes keretet tudtunk teremteni a magyarországi támogatások felhasználásához. Ebben a periódusban fogadtuk el a kisebbségek kultúráját, nyelvét fejlesztő öt évre szóló programot, valamint a kultúrát és a sportot fejlesztő programot, melynek része lehetett az is, hogy a külföldi támogatások felhasználhatók az oktatási, kulturális intézmények fejlesztésénél. A bizottsági munkához tartozott az is, hogy kinevezze az intézmények vezetőit.  Ezzel kapcsolatban hadd említsek egy példát: az, hogy az ungvári várban megszületett a magyarság történetét a Kárpát-medencében bemutató nagyszabású kiállítás – mely jelentős anyaországi támogatással jött létre –, annak is köszönhető, hogy a kulturális, oktatási bizottságban meghallgattuk az igazgatót, akinek a kinevezése a frakciónk szavazatától is függött, s így a programjába bekerültek magyar vonatkozású programok, valamint magyar fesztiválok is helyet kaphatnak a várban. Az öt év alatt kulturális intézményekre, óvodákra, kultúrházakra közel 41 millió hrivnya összegű ukrán állami támogatást sikerült kiutalni. Ugyancsak ebben a periódusban sikerült befejezni a Nagyszőlősi járásban a verbőci és a gyulai óvoda felújítását, a nagydobronyi óvoda tereprendezéséhez is tudtunk állami támogatásért is lobbizni, illetve a nagydobronyi iskola dísztermének felújításáért is. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy olyan programok előkészítésében is részt vettünk, amelyek most még nem látszanak, de hosszú távon érződni fognak.

– Hogyan sikerült a KMKSZ-frakció akaratát érvényesíteni?

– Az első évben igyekeztünk felmérni a lehetőségeinket, s rögtön született egy Beregszász térségi koncepciónk, amikor még szó sem volt a kistérségekről. A lényege az volt ennek a koncepciónak, hogy az itteni magyar falvakat összekössük a várossal. Ehhez igyekeztünk az utakat felújítani, hogy a magyar–magyar falvak közötti utak újra járhatók legyenek. Nagyon jó volt a munkamegosztásunk a frakción belül, és Barta Józsefnek, a megyei tanács alelnökének is mindig sikerült megvalósítania a KMKSZ-frakció akaratát. Általában eredményesen lobbiztunk a magyar közösségek fejlesztését illetően. Külön kiemelném a beregszászi kórház központi státuszúvá nyilvánítását, illetve javasoltuk felújítani a magyar állam által épített új kórházi részt, amihez Biró Erzsébet, akkori  egészségügyi  főosztályvezető közreműködésével elkészültek a felújítási tervek, melyekhez a frakció lobbizta ki  a szükséges anyagi eszközöket. Mára az ukrán államelnök is a projekt mellé állt: az említett kórházi részt szeretnék befejezni. Ezt jó eredménynek tartom. Amennyiben elkészül, az általunk kidolgozott koncepció szerint a csehszlovák korszak kórházi  épületeibe átkerülhetne az egészségügyi szakközépiskola, és a volt megyeháza méltó központjává válhatna a Beregszászi kistérségnek. Minden olyan magyarországi projekt, melyet az elmúlt öt évben megvalósított a KMKSZ vagy a KMPSZ, mindig azon múlt, hogy rendben voltak-e a tulajdonjogok. Így a mögöttünk lévő öt év sikeresnek mondható, hiszen több mint hetvenhét  óvodát újítottunk fel, s ezek mind államiak. Mindezek az eredmények annak is köszönhetők, hogy olyan emberek ültek a testületben, akikkel együtt lehetett dolgozni, és volt egy erős KMKSZ-frakciónk. A következő öt év pedig attól függ, hogy most hogyan fogunk választani: ha olyan emberek kerülnek a testületekbe, akikkel együtt lehet dolgozni, akkor tovább tudjuk folytatni a munkát.

– Ön újra indul a KMKSZ színeiben az idei helyhatósági választásokon megyei képviselőjelöltként.

– 1990 óta folyamatosan jelen vagyok a megyei tanácsban. Egy ciklusban nem vettem részt. Minden a politikától függ, ez határozza meg az életünk nagy részét, és ebből ki kell vennünk a részünket. A legtöbb esetben pénz vagy lehetőség mindig arra van, amire megszavazzák, ezért fontosnak tartom, hogy ott legyünk ezeken a helyeken. Ha mi, magyarok nem vagyunk jelen, akkor a többség a saját érdekei szerint dönt majd. Tehát ahhoz, hogy a mi érdekeink megjelenhessenek a Kárpátaljai Megyei Tanácsban, a bizottságokban ott kell lennünk. Ha nem megyünk el vasárnap szavazni, akkor lemondunk a lehetőségeinkről. Helyettünk azonban más személyek majd olyan embereket juttatnak pozícióba, akik nem a magyar érdekeket képviselik. Mindenkinek a maga helyén meg kell tenni azt, amit elvár a közösség érdeke. A továbbiakban is azért szeretnék dolgozni, hogy a kárpátaljai közösségek érdekét tudjam képviselni ott, ahol azok eldőlnek. Például részben a  frakciónknak is köszönhető, hogy sikerült kitolni az oktatási törvény gyakorlati alkalmazását 2023-ig. Többször felvetettük azt is, hogy éjjel-nappalivá nyilvánítsák a haranglábi és kaszonyi határ­átkelőket. Eddig ezt még nem sikerült elérni, de minél többet mondjuk, annál nagyobb jelentősége lesz, és bízom benne, hogy célt tudunk érni. Ha nem vagyunk ott a megyei tanácsban, akkor ezeket a véleményeket nincs, aki elmondja. Mindenki a saját térségének égető problémáit képviseli a tanácson belül, ami természetes, hiszen egy sokszínű csapat dolgozik a megyében. A mi feladatunk minél hangsúlyosabban a köz elé tárni a kárpátaljai magyarság kollektív érdekeit. Az eltelt öt évben igyekeztünk mindig odafigyelni arra, hogy Ungvártól Kőrösmezőig segítsük a magyar közösségeket ott, ahol szükség van rá.

– Mely tervekért kulcsfontosságú dolgozni?

– Elsősorban azt tartom fontosnak, hogy az úthálózat javuljon, hogy minden magyar faluból a legrövidebb úton jussunk el a szomszédos falvakba, amit számos esetben még a szovjet rendszer adminisztrációja megszüntetett, és azóta sem sikerült helyreállítani. Amennyiben jó úton lehetne bemenni a legközelebbi városba és a magyarság központjába, Beregszászba, az kihatna az itt élők gazdasági tevékenységére is. Ha ezeket a magyar falvakat még a tömegközlekedéssel is össze lehetne kötni, az nagyot lendítene a térség fejlesztésében. Beindíthatná a gazdaságot, már csak azzal is például, hogy sokkal több fuvarozó cég létrejöhetne, mert a mobilitás egy fontos prioritás a térség fejlesztésében. Az óvodafejlesztési programmal az állam helyett felújítottuk az összes óvodát, valamint egészségügyi intézményeket is. Folyamatban van a bázisiskola-projektünk, amelyhez szintén partnerek kellenek, hiszen állami intézményekről van szó. Szeretnénk egy szakképzési centrumot létrehozni Máramarosban is. Visken már a főiskola vásárolt két telket – ez még mind a jövő munkája lenne, de ezáltal sikerülne teljesen lefedni Kárpátalját a szakképzési oktatásban, amely nagy segítség lehet azon fiatalok számára, akik nem terveznek felsőoktatásban tanulni. Illetve ott marad a további kérdés, hogy 2023-ig hogyan lehet kialakítani egy olyan oktatási rendszert, amelyben megmarad az anyanyelvű oktatás. Ehhez az szükséges, hogy ne kívülről kiabáljunk be a pályára, hanem ott legyünk, amikor ezekben a kérdésekben döntenek, és lobbizzunk a magyar közösségekért.

– Mindehhez kívánok további sok sikert!

(Váradi Enikő/Kárpátalja hetilap)