Váradi Enikő a KMKSZ képviselőjelöltje a Huszti Járási Tanácsba, valamint a Viski Kistérségi Tanácsba. A fiatal lány, a magyar diákok körében már egyetemistaként is aktív programszervező volt, érdekli a politika és a közélet, hobbija a néprajz és a hagyományőrzés, a Sodró együttes alapítója, vezetője. A Kárpátalja hetilap újságírója, a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosa, a budapesti Hagyományok Háza Hálózatának kárpátaljai programkoordinátora, a Visk Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója. Képzett, nyelveket beszélő fiatalként, a KMKSZ csapatának tagjaként igyekszik saját munkájával is hozzájárulni egykori koronavárosunk fejlődéséhez, szeretne minél többet tenni Visk és a felső-Tisza-vidéki régió fejlődéséért.
– Visken születtél, ott élsz szüleiddel, két húgod van, még hajadon vagy, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában tanultál, majd a Nagyberegi Református Líceumban érettségiztél. Mit kell tudnunk még rólad?
– Érettségi után felvettek az Ungvári Nemzeti Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára, és párhuzamosan elvégeztem a magyar nyelv és irodalom szakot is. Az egyetem befejezése után felvételiztem a Debreceni Egyetem Néprajztudományi Doktori Iskolájába, ahol három év után most a doktori disszertációm védése előtt állok.
– Ismert néptáncos vagy. A néptánccal kezdődött a néprajz és a hagyományőrzés iránti érdeklődésed?
– Ez már gyerekkoromban kezdődött, és valóban a néptánccal. A viski középiskola táncszakkörébe jártam, aztán minden évben ott voltam a Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborban, ahol magamba szippantottam ezt a világot. Egyetemistaként Ungváron a barátaimmal szerveztük meg az első táncházi alkalmakat az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskolában. Nem volt az akkor annyira tudatos, hogy ezt komolyabb szinten is szeretnénk űzni, csak a saját szórakozásunkra kezdtük el. Aztán egyre többen lettünk, az új helyszín a Váralja kávézó lett. Végül a zenekart és engem az akkori táncospárommal más helyekre is hívtak, hogy tartsunk táncházakat. Egyre több felkérés és program jött, a zenekarnak nevet kellett adnunk, így Sodró együttes néven elindult a formáció. Ez az indulás szerencsésen találkozott a magyar kormány táncházprogramjával, a támogatásuknak köszönhetően sikerült ezeket a dolgokat széles körben kiterjeszteni és felpörgetni, és egy állandó bázist kialakítani a táncházmozgalom számára Kárpátalján.
– Mit kell tudni a Hagyományok Háza Hálózatról?
– Igény volt rá, hogy szakmai fóruma is legyen itt, Kárpátalján a magyar népi kultúra művelésének, ezt a szerepet a Hagyományok Háza Hálózata Kárpátalja tölti be, amely arra hivatott, hogy a népművészeket, kézműveseket, néptáncosokat, zenészeket összefogja, azoknak szakmai iránymutatást adjon, és minél magasabb színvonalra hozza fel azt a népművelői kört, melynek tagjai ezzel foglalkoznak, és akár ezt színpadra is teszik. Ma már az a feladatunk, hogy visszatanítsuk őseink kiveszőben lévő népi, népzenei és néptánckultúráját a fiataloknak és mindazoknak, akik nyitottak erre. Sokat járunk ilyen programokkal Kárpátalján, azon belül a szórványvidékeken is, ami nem csoda, hisz felső-Tisza-vidékiként nekem az a vidék a szívügyem. A magyar népi kultúrának pedig kimagaslóan fontos szerepe van egy közösség megtartásában.
– PhD-hallgató vagy, a Hagyományok Háza Hálózat munkatársa, néptáncos, zenész, emellett már hetedik éve újságíróként dolgozol a Kárpátalja hetilapnál, és egy ideje a Felső-Tisza-vidékről tudósítod a TV21 Ungvár televíziót. Újságíróként, tévériporterként is sokan találkozhattak már veled…
– 2014-ben, amikor befejeztem az egyetemet, több médiatanfolyam is indult Kárpátalján, amelyeken részt vettem. Molnár Ferenc, a Kárpátalja hetilap akkori főszerkesztője megkeresett, és felajánlotta, hogy csatlakozzam a Kárpátalja csapatához. Azóta vagyok újságíró.
Visken pedig Varga Sándor FIFA-menedzser létrehozta a Visk Jótékonysági Alapítványt, amelynek kuratóriumi tagja lettem, 2015-től pedig az ügyvezető igazgatói teendőket is ellátom az alapítványnál. Mottónk: „Együtt viskiek a viskiekért”, ezért rengeteg programot és akciót szerveztünk, és ezzel párhuzamosan az alapítvány létrehozta a Visk TV-t, amelynek legfontosabb feladata, hogy az aktuális dolgokról helyben hírt adjon. Én 2012 körül csatlakoztam a tv csapatához. Nagyon jó társaság jött ott össze, minden héten híradót, magazinműsorokat és kívánságműsort is készítettünk. Öt éven keresztül aktívan csináltuk, ezalatt fellendült a Visk TV, olyannyira, hogy a Lakiteleki Nemzetközi Filmfesztiválra bekerülhetett egy kisfilmünk, valamint tudósítottuk a magyarországi Echo Televíziót. A Visk TV-ben nekem is voltak magazinműsoraim, híradós is voltam, tehát megtanultam a televíziózás csínját-bínját. A TV21 Ungvár létrejöttekor megkerestek, azóta tudósítom őket a Felső-Tisza-vidékről.
– Most úgy döntöttél, hogy a Huszti Járási Tanácsban megpróbálod képviselni a Viski kistérségben élők érdekeit. Az általad annyira szeretett vidék fejlesztéséért nem könnyű feladatot vállalsz.
– Egyelőre nincs és koromból adódóan nem is lehet önkormányzati munkával kapcsolatos tapasztalatom. Azonban végzettségemet tekintve politikai, ezen belül külgazdasági kapcsolatok és diplomáciai szakképesítést szereztem, valamint lehetőségem volt gyakornokként az Európai Parlamentben Bocskor Andrea képviselő asszony csapatában tapasztalatokat gyűjteni a politikai világból. A lehetőségekhez mérten mindent meg szeretnék tenni Visk és térsége fejlesztésének érdekében. A közigazgatási reform miatt most egyébként is átalakul az önkormányzati rendszer, mindenkinek tanulni kell majd az új feladatait és jogköreit. Fontosnak tartom, hogy mi egy olyan szervezetet képviselünk ezen az önkormányzati választáson, amely Fodó Sándor alapító elnök révén számos szállal kötődik Viskhez, és harmincéves tapasztalattal rendelkezik az érdekképviseleti munkában. A KMKSZ bizonyította, hogy Kárpátalja fejlődéséért dolgozik, s bár hangsúlyozottan a magyar kisebbség érdekeit tartja szem előtt, de elérendőnek tartott céljaink megvalósulása minden kárpátaljai nemzetiség, az ukrán többség érdekeit is szolgálná. Azt gondolom, hogy csak akkor tudunk változást elérni, ha olyan emberek kerülnek az önkormányzatokba, akiknek fontos, hogy az ott meghozott döntések a közösségünk érdekeit szolgálják, nem pedig valamelyik oligarcháét vagy gazdasági érdekcsoportét. Persze tökéletes szervezet nincs a földön, de a KMKSZ Kárpátalja fejlesztésének érdekében vállalt elkötelezettségét nem lehet megkérdőjelezni. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz helyzetben vagyunk mi, magyarok itt, a Felső-Tisza-vidéken, de ahogy Bethlen Gábor fogalmazott: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Jó csapattal vág bele a KMKSZ ebbe a választási küzdelembe, remélem, a viskiek és az új Huszti járás lakosai támogatni fognak közös céljaink elérésében minket.
