Már nem csak az egyszerű polgárok menekülnek el Észak-Koreából, a távol-keleti ország külföldön szolgáló diplomatái közül is egyre többek használják fel státuszukat arra, hogy disszidáljanak. Becslések szerint legalább 31 ezren menekültek el az országból, mióta a két fél között 1950-ben háború robbant ki – mely azóta is tart – Phenjan és Szöul csupán tűzszüneti megállapodást kötött 1953-ban. A diplomaták beszámolóiból az derült ki, tartanak a megtorlástól, amiért nem sikerült feladataikat teljesíteniük.
„Elegem van az észak-koreai rendszerből, ennek a társadalomnak tényleg nincs jövője” – summázta az észak-koreai Ri Il-kjü, miért hagyta hátra hazáját tavaly novemberben. A diplomata Phenjan kubai nagykövetségén dolgozott tanácsosként, feladata egyebek mellett annak megakadályozása volt, hogy Dél-Korea diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a karibi országgal. Szökése nagy figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban, tekintve, hogy Ri Il-kjü volt a legmagasabb rangú diplomata, aki 2016 óta hátat fordított a Kim Dzsongun vezette Észak-Koreának.
A dél-koreai külügyminisztérium azonban idén februárban már arról számolt be, megállapodtak Kubával a diplomáciai kapcsolatok létrehozásában, melynek első lépéseként nagyköveteket küldenek egymáshoz. Ri Il-kjünek tehát nem sikerült feladatát teljesítenie, így forró lett a talpa alatt a talaj.
A diplomata kevesebb mint három hónap alatt tervelte ki és hajtotta végre a szökési műveletet, mely temérdek munkával járt. Elmondása szerint alaposan tanulmányozta az elődjei által használt útvonalakat. „Ha sikerült, életben maradsz, ha nem, meghalsz” – hangsúlyozta egy interjúban, hogy nagy a tétje a szökésnek, az ember ugyanis saját életét teszi kockára. Ri Il-kjü ráadásul nem is egyedül hagyta maga mögött hazáját, hanem feleségével és gyermekeivel együtt. Hozzátette: a szökés alatt végig a félelem vezérelte, mely eluralkodott rajta, ahányszor Észak-Koreára gondolt.
