A közeljövőben Munkácson nem lesz lövöldözés

Olekszij Petrov egy hónapja vezeti a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatalt. 2017–2019 között Ukrajna Nemzetbiztonsági Szolgálata kémelhárítási igazgatóságának vezetője volt. Kárpátaljára Kirovograd megyéből jött át, ahol a megyei Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője volt. Az Ukrinformnak adott interjújában elmondta, miért növelik a jövőben Kárpátalján a farmergazdák számára a nagykereskedelmi piacok számát, valamint hogyan tervezik itthon marasztalni és bevonni a helyi építkezésekbe a külföldön munkát vállaló idénymunkásokat. Arról is beszélt, hogyan szüntetné meg a szomszédos ország területén elhelyezett közös határellenőrző ponton a csempészetet Kárpátalján és miért tapasztal ellenállást az ötlettel kapcsolatban; mint biztonsági szakértő hogyan befolyásolja a békét a térségben és miért nem lesz lövöldözés Munkácson a közeljövőben.

VANNAK NEHÉZSÉGEK, DE ETTŐL IZGALMAS! 

– Olekszij úr, egy hónapja van hivatalban, mi a véleménye a térségről? Ön nem helyi lakos, sikerült-e figyelembe venni Kárpátalja jellegzetességeit- multikulturális, távol a központtól. Hogyan tud együtt dolgozni ezekkel a „kárpátaljai nüanszokkal”?

– Nos, egy hónapja kárpátaljai vagyok. Az események forgószelébe csöppentem bele, különösen a Távlati terv kialakításával összefüggésben, tréfásan azt szoktam mondani, hogy én vagyok a „legkárpátaljaibb kárpátaljai”, mert azért harcolok, hogy minden kistérség akaratát vegyék figyelembe. Persze hogy vannak nehézségek Kárpátalján. Elnézést, én korábban nem töltöttem be politikai tisztséget, nincs mivel összehasonlítanom – hol könnyebb, hol nehezebb. Nehéz, de ez motivál és ettől izgalmas.

– Beutazta már a megyét?

– Még nem, de minden héten ellátogatok egy-egy járásban, a munkatervemnek megfelelően. Megismerem a járási adminisztráció vezetőit, megfigyelem intézményi kapacitásukat, és megállapítom, hogy tudunk-e együttműködni  abban a tempóban, amelyben én megszoktam. Eddig a 13 járásból 4-et látogattam meg.

A KÁRPÁTALJAI INFEKTOLÓGIAI KÓRHÁZ ORVOSAI MESTERKURZUSOKAT TARTANAK ORSZÁGSZERTE

– Térjünk át a ma problémáira, érdekel a véleménye. A mai legfontosabb – a koronavírus. Mi a helyzet jelenleg a térségben a járvány elleni küzdelemben, a közeljövőben ennek a harcnak mi lesz a taktikája és stratégiája? Mi a helyzet Kárpátalján a gyógyszerellátással, az egészségügyi dolgozók bérpótlékával?

– Az utolsóval kezdeném. A márciusi pótlékot kifizettük az egészségügyi dolgozóknak, megtaláltunk erre a plusz 600 ezer UAH-át. Ez a pénz 46 egészségügyi dolgozó jövedelempótlékát fedezte. Mindenkit kifizettünk: az ápolókat, akik mentővel szállították a beteget, azokat, akik az osztályon fogadták őt, akik diagnosztizáltak, akik a kezelésre kijelölt kórházba szállították, ott kezelték, így lett ez a szám 46, akiknek a bérpótlékot ki kellett fizetni.

– Tekintettel a megbetegedések áprilisi mutatóira, ahol százas nagyságrendű számokról beszélhetünk, sokkal több plusz forrásra lesz szükség…

– Nos, ez már nem a mi hatáskörünk. Áprilistól azokat az intézményeket, ahol a koronavírusos betegeket ápolták, az Országos Egészségbiztosítási Alap finanszírozza. De mi megkértük a helyi önkormányzatokat, hogy kezdjék el a részleges kifizetéseket a helyi költségvetésekből.

Ami a koronavírus elleni küzdelem politikáját, stratégiáját és taktikáját illeti Kárpátalján, van egy bizottságunk, amely reagál a kihívásokra: legyen az a karantén enyhítése vagy szigorítása, vagy egy járványvizsgálat elindítása – mint a perecsenyi bentlakásos iskolában. Ezt a munkát közvetlenül a megyei adminisztráció szervezi. Ami a stratégiát illeti, itt az illetékes egészségügyi főosztály alkalmazottaira támaszkodom. A főosztály előrejelzései, miszerint a megbetegedések Kárpátalján nem lesznek „gócszerűek” lehetővé tették számunkra, hogy ne használjuk fel nagy számban a berendezéseket, például a légzőkészülékeket, így most azok tartalékban vannak. Ami a stratégiát illeti, szeretném megjegyezni, hogy az elemzés beigazolódott, mi a legnagyobb tranzit potenciállal rendelkező térség vagyunk, és sok, az idénymunkából hazatérő ukrán állampolgár a mi közútjainkon haladt át, a megbetegedések száma nem lett annyira magas.

– A Covid-19 elleni küzdelemben ki bizonyult Kárpátalján a legjobbnak?

– Természetesen az első hullámban résztvevő kórházak, ezek magasan képzett egészségügyi intézmények, amelyek a megye két legnagyobb városában – Ungváron és Munkácson találhatóak. A megyei infektológiai kórházunkat tekintik Ukrajnában a legjobbnak, ismerik a kezelési jegyzőkönyveket, mesterkurzusokat tartanak, algoritmusaikat az egész országban használják.

REKLÁMOZOM KÁRPÁTALJÁN A „NAGY ÉPÍTKEZÉST”

– Említette az idénymunkásokat, ők most épp nem belépnek, hanem elhagyják az országot. Van esély arra, hogy itthon maradjanak ezek az emberek? Hogyan és mivel lehet arra ösztönözni őket, hogy itthon dolgozzanak?

– Először is: én az őszi, nem éppen kecsegtető előrejelzéseket próbálom elmagyarázni a koronavírus második hulláma kapcsán. Az embereknek mérlegelniük kell, mik a lehetőségei és következményei annak, ha elhagyják Kárpátalját. Másodszor: szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy ma a megyében, az állami költségvetés finanszírozása által, fellendült az építési ágazat a „Nagy építkezés” és az útépítési program révén. Jelenleg Kárpátalján van a legtöbb pénzeszköz az útépítésre, útjavításra.

– Ezzel arra utal, hogy van munkahely itthon is?

– Megyei körútjaim során meg szoktam kérdezni a helyi emberektől, hogy dolgozik-e valaki állami finanszírozású objektumokon, azt mondják, hogy igen. Ez jó, mert ez adóbefizetést jelent, ami feltölti a helyi költségvetést. Ezért reklámozzuk a kárpátaljai „Nagy építkezés” programot.

CÉLOM, HOGY MINÉL TÖBB PIAC KAPJA MEG A NAGYKERESKEDELMI STÁTUSZT

– A járvány miatt a gazdák helyzete is megváltozott. Mi tesz annak érdekében, hogy a gazdák pénzt kereshessenek, és ne pusztítsák el a termést, mint például Herszonban?

– Mellesleg mi azon megyék egyike vagyunk, ahol korai a növekedési időszak – ezt így nevezik. Mi voltunk azok, akik javaslatot tettünk a kormánynak, hogy enyhítsék a karantén feltételeit a piacok szempontjából. És a javaslatainkat a kormány figyelembe vette – 52 piac nyithatott ki. A második momentum – az agráripari főosztályunk most azon dolgozik, hogy a megyei piacaink nagykereskedelmivé alakuljanak át. Ez papíralapú bürokrácia, amelyet én személy szerint nem fogadok el, de azt az utasítást adtam ki, hogy a megye legtöbb piaca megkapja a nagykereskedelem státuszt.

– Tisztázzuk: ön azt mondja, hogy hamarosan több nagykereskedelmi piac lesz Kárpátalján?

– Igen. Lemberg megyével folytatunk tárgyalásokat ezzel kapcsolatban, gondolom tudja, hogy a kárpátaljaiaknak nehéz bejutniuk a lembergi nagykereskedelmi piacokra, saját monopóliumuk van. Felkértük szomszédainkat, hogy nyissák meg ezt az utat a kárpátaljai gazdák előtt. Ami még fontos dolog – az infrastruktúra fejlesztése. Arra törekszünk, hogy kényelmes legyen leutazni és átvenni a terméket a gazdáktól.

VAN EGY MEGÜRESEDETT ÁLLÁS – CVIHUN HAJLANDÓ ELVÁLLALNI 

– A helyettes vezetők cseréje van jelenleg folyamatban a megyei adminisztrációban, Cvihun urat nevezik meg az ön helyettesének. Milyen kritériumok alapján választja ki az embereket, könnyebb együtt dolgozni a  nem helyiekkel?

– Legyünk politikailag korrektek: nincs különbség, hogy a helyiekkel vagy nem helyiekkel dolgozom együtt, viszont megígértem a kijevi vezetőimnek, hogy létrehozok egy olyan csapatot, amelyikben megbízom. A kritériumok között szerepel a szakmai hozzáértés, profizmus, elhivatottság és az erkölcsi követelmények betartása. Ami Cvihun urat illeti, van egy megüresedett állás és Cvihun úr elfoglalja ezt a megüresedett helyet, jelölését már jóváhagyták, adónyilatkozata megtalálható a honlapon.

NEM AKAROM, HOGY KÁRPÁTALJA AZ 1960-AS ÉVEK CHICAGÓJÁVÁ VÁLJON

– Az ön kinevezése után Kárpátalján sokan megkönnyebbülten felsóhajtottak, miszerint a bűnüldöző szervek képviselője képes lesz „rendet teremteni”. Osztja-e azt a véleményt, hogy egy biztonsági szerv tisztviselőjének jobban sikerül a csempészet, a munkácsi  lövöldözés által kialakult helyzetet megoldani, mint mondjuk egy politikusnak vagy üzletembernek?

– Remélem. De ez nem Olekszij Petrov személyére vonatkozik, hanem arra a tapasztalatra és képességre, hogy koordinálni tudom a bűnüldözési szervek munkáját a megyei adminisztráció szintjén. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 31. cikkelye értelmében a bűnüldözési szervek tisztviselői az megyei adminisztráció felé tesznek jelentést és az ő felügyelete alatt állnak. Minden kedden úgynevezett koordinációs értekezleteket tartunk. Ismerem az operatív munkát, a nyomozás folyamatát, a büntetőeljárások árnyalatait, ezért olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre világos és értelmes választ várok.

– Vagyis a közeljövőben Munkácson nem lesz lövöldözés?

– Nagyon remélem, hogy nem, de nem tudom garantálni. Ami a február 7-i munkácsi lövöldözést illeti, a gyanúsítottakat már őrizetbe vették. Mondjuk így: nagyon nem akarom, hogy Kárpátalja, egy Európa központjában lévő térség a 1960-as évek Chicagójává váljon.  

– Egyébként tudja, hogy azt a környéket, ahol a februári lövöldözés volt Munkácson, „Chicago”-nak hívják?

– Nem, nem tudtam. Érdekes!

AHHOZ, HOGY LEKÜZDJÜK A KÁRPÁTALJAI CSEMPÉSZETET, KREATÍV MÓDSZEREKET KELL KERESNI

– A csempészet kérdése. Ön, mint az Nemzetbiztonsági Szolgálat tisztviselője, ismeri annak léptékét. Lehetséges legyőzni  a csempészetet Kárpátalján? Bárki is fogott hozzá, vereséget szenvedett. Önnek van valamilyen titka, hogy végül győztesen jöjjön ki a helyzetből?

– Nincs titok, de kreatív módszereket kell keresni. Kis lépésekkel kell haladni, és én már egyet látok is. Tudom, a „Csempészet. Stop” projektet is lehetne alkalmazni, meg hasonlókat. De  1 év múlva, amikor a munkám értékelésére kerül sor, nem lesz jelentős változás ezen e téren. Egyszer beszélgettem a balti államokbeli kollégákkal, ők azt mondták, hogy akkor sikerült a csempészetnek véget vetni, amikor lebontották a határokat. Ezért saját magam számára választottam ki ezt a célt, és nagyon szeretném megvalósítani ezt az elképzelést (az elnöknek beszámoltam a Tisza ellenőrzőponton tett látogatásom után) – ez egy lehetőség, hogy közös ellenőrző pontot építsünk ki Magyarország és Románia között kormányközi megállapodás keretében, de figyelem, a másik oldalon!  (Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy az ilyen ellenőrző pontokon történő közös ellenőrzés ellehetetleníti a „megbeszélt” autók és teherautók áthaladását – szerk.) A schengeni országok egyezménye szerint létezik ez a gyakorlat, és egyébként is van ilyen ellenőrző pontunk Lembergben, amely Lengyelország területén található. Most még csak a projekt szintjén van, de már érzem a nyomást az illetékes hatóságok részéről, akik azt akarják, hogy ez ne valósuljon meg. De létezik ez a gyakorlat, én ezt Kárpátalján meg akarom valósítani. Már megkértem az ungvári magyar főkonzult, Buhajla József urat, hogy készítse el az erre vonatkozó diplomáciai dokumentumokat a magyar oldal számára, én pedig innen támogatom  a projektet. Ha legalább Magyarország irányában nyerünk, akkor számomra ez egy nagy eredmény lesz.

A KÁRPÁTALJAI ADMINISZTRÁCIÓ VEZETÉSÉT AJÁNLOTTÁK NEKEM

– Kinevezése előtt azt mondták, hogy az egyik közismert magas rangú tisztviselő javasolta önt a megyei adminisztráció vezetői posztjára. Akkor most felajánlották, vagy az ön kezdeményezése volt? Ha viszont az öné, akkor egy ilyen karrierrel rendelkező személyt miért érdekel egy problémás, államilag támogatott régió  Kijevtől 800 km-re?

– Nem, ez nem az én kezdeményezésem volt. Igen, valóban felajánlották. Adtak időt gondolkodni – 5 percet, gondolkodtam és beleegyeztem. Mi vonzott? Ez nem annyira a régióra vonatkozik, mint magára a posztra.  Ez egy teljesen más élet, más paradigma. Tudja, Lina Kosztenkónak van egy verse: „A világon mindenkit át kell élni, minden cél – lényegében a start, nem kell előre jósolni, és nem érdemes síratni a múltat”.

– Ha jól értem, akkor Önnek ez a kinevezés egyfajta kihívás?

– Így is mondhatjuk.

(A kárpátaljai kisebbségről elmondottakat már korábban közöltük, ide kattintva olvashatják el.)